Tizennégy segítőszent oltár Heilsbronn, Ansbach, Bajorország

A segítőszentek a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül. A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra utal (a tizenkettő + Pál és Barnabás), akik közbenjárását együttesen is kérték.

Tiszteletük a középkorban terjedt el először német nyelvterületeken és az azokkal szomszédos országokban. Csoportjukba ~ közé időnként és területenként olykor más-más vértanúkat soroltak.

Legtöbbször szereplő csoportjuk:

Szent Ákos = Acacius,

Borbála = Barbara,

Balázs, Cyriacus = Cirjék,

Dénes,

Egyed, Erazmus = Szent Erasmus,

Euszták = Szent Eustachius, György, Alexandriai Katalin, Kristóf, Antiochiai Margit, Pantaleon, Vitus.

György a hit elleni kételyekben,

Balázs a torokbajokban,

Erazmus az altest fájdalmaiban,

Pantaleon minden betegségben,

Vitus a szemérem elleni kísértésekben,

Kristóf az utak veszedelmei,

Dénes a lelkiismeret nyugtalanságában,

Cirjék a pokoli kígyó incselkedései ellen,

Akácius (Ákos) a halálfélelemben,

Euszták a reménytelen helyzetekben,

Egyed a gyónásban érzett álszégyen,

Margit a veszélyben forgó szülő asszonyok bajai,

Katalin a bűnbánók megtérését késleltető akadályok ellen,

Borbála az utolsó szentségek felvételében hatalmas pártfogó.

Helyenként Dénes helyett Miklós püspök, Erazmus helyett Lénárd, Euszták helyett Hubert, Pantaleon helyett Rókus, bármelyik helyett Libérius szerepelhet a segítőszentek között. Itáliában 15. segítőszentként Magnus, másutt György mellett Sebestyén és Mór, Pantaleon mellett Lukács, Kozma és Damján jelenik meg.

A kremsi oltáron szerepelnek először, melyet 1294-ben Konrád passaui püspök említett. Tiszteletük és kultuszuk különösen virágzott az 1348-as pestis után Közép-Európában. A 15. sz: fogalmazták meg a szentek officiumát^[1] . Híres németországi búcsújáró helyük Vierzehnheiligen (Frankenthal), templomát 1719-ben szentelték fel. - Magyarországon a 15. században tűnt föl a tiszteletük.

A tizennégy segítőszent híres németországi búcsújáró helye a Vierzehnheiligen bazilika, Bad Staffelsteinben

Források

• http://lexikon.katolikus.hu/T/tizenn%C3%A9gy%20seg%C3%ADt%C5%91szent.html
• http://wiki.utikonyvem.hu/hu/index.php?title=Seg%C3%ADt%C5%91_Szentek-k%C3%A1polna_(Budakeszi)

Most köznapi nyelvre fordított litániájukból idézzük a legjellegzetesebb részletet:

Szent György, te az üldözöttek bátor védelmezője, hatalmas pártfogó a hit elleni kételyekben...

Szent Balázs, te a hízelgés és fenyegetőzés állhatatos meggyőzője, hatalmas pártfogó a torokbajokban...

Szent Erazmus, te iszonyú ütlegeknek alázatos elszenvedője, hatalmas pártfogó az altest fájdalmaiban….

Szent Pantaleon, te nagy orvos és vértanú, Jézus szent nevének erejéért hatalmas pártfogója minden betegnek, ki ájtatosan fohászkodik: Jézus, Mária...

Szent Vitus, te hősies legyőzője a leggyalázatosabb csábítóknak, hatalmas pártfogója az ifjaknak, a szemérem elleni kísértésekben...

Szent Kristóf, te alázatos szolgája a segély nélküli vándoroknak, hatalmas pártfogó a tűz, jég, éhség, döghalál és a gonoszlélek támadásai ellen, halálunk óráján...

Szent Dénes, te az isteni sugallatoknak gyors követője, hatalmas pártfogó a lelkiismeret nyugtalanságában…

Szent Cirjék, te a gonoszlélek hatalmas kiűzője, hatalmas pártfogó a pokoli kígyó incselkedései ellen...

Szent Akácius, te alázatos elszenvedője szégyenteljes ütéseknek, hatalmas pártfogó a kínteljes aggodalomban, mely olykor a halál előtt jelentkezik...