Az itáliai szent alakja a nyugati egyházszakadás fájdalmas időszakához vezet minket, amikor a súlyos politikai és vallási válság következtében több nemzet is elszakadt a Szentszéktől – kezdte katekézisét a pápa.

Bellarmin Róbert 1542. október 4-én született a Sienához közeli Montepulcianóban. Anyai ágon II. Marcell pápa unokaöccse volt. 1560. szeptember 20-án lépett be a jezsuitákhoz; teológiai és filozófiai tanulmányait a neves Collegio Romano-ban (Római Kollégium), illetve Padovában és a belgiumi Leuvenben végezte. Nagy hatással volt rá az egyházatyák és Aquinói Szent Tamás tanítása. 1570. március 25-én szentelték pappá, ezt követően tanítóként tevékenykedett többek között a római neves jezsuita intézményben, a Collegio Romanóban is. 1576 és 1586 között tartott előadásainak szövegét Kontroverziák címmel adta ki Rómában. Később az intézet növendékeinek lelki vezetője, majd elöljárója volt. VIII. Kelemen pápai teológusnak nevezte ki.

1597 és 1598 között írta meg egyik legkedveltebb művét, a Keresztény Doktrínát. 1599. március 3-án VIII. Kelemen pápa kreálta bíborossá, majd Capua érsekévé nevezték ki. Három éven keresztül egyházmegyés főpásztor volt. Szolgálata során hithirdetői készsége, a hívek iránti gondviselése a plébániák hetenkénti meglátogatása által tűnt ki; nevéhez fűződik három egyházmegyei szinódus és egy tartományi zsinat megszervezése.

Capuai tartózkodása után újra Rómába került, miután részt vett két konklávén is, ahol XI. Leót majd V. Pált választották meg pápának. Ezt követően Bellarmin Róbert bíboros a legfontosabb kongregációkban töltött be jelentős hivatalokat, továbbá diplomáciai feladatokkal is megbízták a Velencei Köztársaságban és Angliában, ahol az Apostoli Szék jogainak védelmében tevékenykedett. Életének utolsó éveiben nagy figyelmet és sok időt szentelt az írásnak, amely folyamán több spirituális munkája is született.

1621. szeptember 17-én halt meg Rómában. XI. Piusz pápa 1923-ban boldoggá, majd 1930-ban szentté avatta, és ugyanekkor egyházdoktornak is nyilvánította.

Bellarmin Szent Róbert a XVI. század utolsó évtizedeiben fontos szerepet játszott az egyház életében – hangúlyozta XVI. Benedek pápa. Kontroverziák című írása még ma is jelentős mű a katolikus egyháztan számára, amelyben a kinyilatkoztatásról, az egyház természetéről, a Szentségekről és a teológiai antropológia kérdéseiről elmélkedik. Számos, a korban vitatott kérdésre választ kívánt adni, így pl. az egyház láthatatlan aspektusára, vagyis mint misztikus test, amelyet az egyház külső és belső tulajdonságaival magyarázott. E monumentális műben az értelem és az egyház hagyományának segítségével magyarázza a katolikus tanítást.

Valódi öröksége életszentségében van, amelyre napról napra törekedett szolgálata folyamán szerzetesi, papi és püspöki hivatalához való hűségével – emelte ki a Szentatya. Élete folyamán mindig fontosnak tartotta a hithirdetést, a prédikációt, amelyből jelentős gyűjtemény született, melyekben jól felismerhető az ignáci neveltetés nyoma: figyelme mindig a leglényegesebbre, Jézus alakjára irányult. Írásaiban, tanításában arra figyelmeztet bennünket, hogy életünk legvégső értelme Isten, aki Jézus Krisztusban jött el közénk. Általa hív minket a vele való egységre – magyarázta XVI. Benedek.

Az itáliai szent arra hív, hogy bízzunk az Úrban, hogy az evangéliumhoz való hűségben éljünk, hogy hittel és imával fogadjuk el és világítsuk meg életünk minden cselekedetét és körülményeit, mindig az Úrral való egységre irányítva tekintetünket – e gondolatokkal zárta katekézisét a Szentatya a február 23-i általános kihallgatáson.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)

Kép: http://jezuici.pl/muzeum/ekspozycja/skarbiec/wielcy-jezuici