Ferenc pápa november 20-án felkereste az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) római székházát, és beszédet intézett az Élelmezési Világkonferencia ülésének résztvevőihez. A szervezet római székhelyén második alkalommal rendeztek kétnapos tanácskozást a krónikus éhínségről.

A mai kor egyik legsúlyosabb jelensége közel 850 millió embert érint. Amíg a túltápláltak száma 162 millió, addig évente 7 millió öt év alatti gyermek hal meg szegénység és éhezés következtében.

Ferenc pápa beszédében emlékeztetett arra, hogy az egyház nagy figyelmet szentel az emberek lelki és anyagi jólétének, és főként azoknak, akik a peremre szorultak, sürgetve, hogy garantálják számukra a biztonságot és az emberi méltóságot.

„Az éhezők méltóságot kérnek tőlünk, nem pedig alamizsnát” – hangzott a pápa figyelmeztetése. „A táplálkozáshoz való jogot akkor garantáljuk, ha aggódunk az éhezés és az alultápláltság miatt szenvedő emberekért és e jelenségek következményeiért. Az éhínség ellen folytatott küzdelem akadálya a piacgazdaság és a haszonszerzés prioritása, ami által úgy tekintenek az élelemre, mint bármilyen más árura, amely tehát akár pénzügyi spekuláció tárgya is lehet. Miközben új jogokat emlegetnek, az éhes ember ott van az utca sarkán, azt kéri, hogy legyenek állampolgári jogai, hogy vegyék számba helyzetét és hogy egészséges alapélelmet kapjon. Méltóságot kér tőlünk, nem pedig könyöradományt” – fogalmazott a Szentatya.

„Ma sok szó esik a jogokról, miközben gyakran megfeledkeznek a kötelességekről. Meglehetősen kevéssé aggaszt bennünket az éhező emberek szenvedése. Ma az egyes államok sorsa szorosan egymásba fonódik, mintha egyetlen családhoz tartoznánk. Azonban olyan korban élünk, amelyben a nemzetek közötti kapcsolatokat megrontja a kölcsönös bizalmatlanság, amely gyakran háborús és gazdasági agresszióhoz vezet, aláássa a testvérek közötti barátságot, és visszautasítja vagy kiveti azt, aki már úgyis kitaszított. Jól tudják ezt azok, akiknek hiányzik a mindennapi kenyér és a tisztességes munka. Ez a világ mai arculata, amelyben kisebb hatalmi csoportok uralkodnak” – állapította meg szomorúan a pápa.

Ám az emberek és egész népek követelik a törvény szerinti igazságosságot és a jogos elosztást. A nemzetközi szervezeteknek ezért oda kellene figyelniük az egyszerű emberek gyakran felmerülő elvárásaira, arra, hogy tiszteletben tartsák  az ember, és főként az éhínségben élő emberek alapvető jogait. Szükség van szabályokra és műszaki megoldásokra a mezőgazdasági termelés és az élelemhez való hozzájutás terén, továbbá a klímaváltozás és a mezőgazdasági kereskedelem kérdésében. De első helyen az ember álljon, és főként azok, akiknek nincs meg a mindennapi betevő falatjuk, és már nem törődnek az élettel, a családi és társadalmi kapcsolatokkal, hanem egyedül a fennmaradásért küzdenek.

A pápa Szent II. János Pál 1992. december 5-én, az első táplálkozási konferencia alkalmával elhangzott szavaira emlékeztetett. II. János Pál figyelmeztette a nemzetközi közösséget a bőség paradoxonára. Élelem van mindenki számára, de nem mindenki kap enni eleget, miközben szemünk előtt folyik a pocsékolás, a túlzott fogyasztás, az élelmiszer más célokra történő felhasználása. Sajnos ez a paradoxon ma is fennáll – állapította meg a pápa, hozzátéve, hogy felül kell kerekedni ezen a kihíváson, és az egyre növekvő önzés és megosztottság helyett szolidaritást kell vállalnunk az elesettekkel. A szolidaritás hiánya ugyanis kihat mindenkire.

Az embereknek rá kell ébredniük arra, hogy felelősek a teremtésért. Ahelyett, hogy egymás ellen harcolnak, megkárosítják és elszegényítik a földgolyót, tiszteljék kölcsönösen egymást. Az emberek és népek közösségeként felfogott államok pedig tevékenykedjenek közös akarattal, és segítsék kölcsönösen egymást a nemzetközi jog alapelvei és szabályai szerint. Ennek kimeríthetetlen forrása az emberi szívekbe bevésett természeti törvény, amely mindenki által érhető nyelven szól: a szeretet, az igazságosság és a béke nyelvén, amelyek elválaszthatatlanok egymástól. Ezeket az értékeket kell ápolni a párbeszéd és egymás meghallgatása jegyében. Ebben a szellemben megvalósítható az emberi család táplálása. Minden nő, férfi, gyermek és idős számíthasson ezekre a garanciákra. A katolikus egyház felajánlja segítségét főként azáltal, hogy állandó figyelmet fordít a szegények helyzetére.

Ha hiszünk az emberi család egységének alapelvében, nem fogadhatjuk el azt, hogy az élelemhez való hozzáférést megakadályozzák politikai vagy gazdasági pressziók. „Itt földgolyónkra gondolok – mondta a pápa, – mely nővérünk és anyánk. Ha megszabadulunk a politikai és gazdasági nyomásoktól, akkor gondját tudjuk viselni földünknek, és megakadályozzuk, hogy elpusztítsa önmagát.” A pápa egy bölcs idős ember szavaira hivatkozott: „Isten mindig megbocsátja a sérelmeket, az emberek néha megbocsátanak, de a föld soha nem bocsát meg.” Viseljük ezért tehát gondját Föld nővérünknek és anyánknak, nehogy pusztítással adjon választ. „E gondolatokat megosztva önökkel – mondta végül a pápa, – kérem a mindenható irgalmas Istent, hogy áldja meg mindazokat, akik a szenvedő embereket felelősen szolgálják. Kérem ugyanakkor a nemzetközi közösséget, hogy hallgassa meg a mostani tanácskozás felhívását: adjunk enni az éhezőknek, és mentsük meg földgolyónk életét.”

A Szentatyát José Graziano da Silva, a világszervezet főtitkára és Oleg Chestnov altitkár fogadta és köszöntötte. Jelen volt Luigi Travaglino érsek, a Szentszék állandó megfigyelője. A pápa röviden köszöntötte Leticia spanyol királynét, mielőtt a közgyűlés termébe belépett volna. A kétnapos találkozón  jelen van Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, az olasz köztársasági elnök, számos állam- és kormányfő. A pápa spanyolul szólt a résztvevőkhöz, de beszéde elérhető volt a többi világnyelven is. Amikor a Szentatya belépett a tanácskozás színhelyére, kitörő tapssal köszöntötték, és a küldöttek valamennyien felálltak tiszteletére.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: FAO, Vatikáni Rádió

Magyar Kurír