Márciusi elején, egy hétköznap délelőttjén látogatunk Bicskére, ott tartózkodásunk vége felé érkezik meg az első hír az újabb korlátozásokról. Mindezt még nem tudjuk, amikor Gergely atyával és Bona atyával beszélgetünk. Építkezés fogad bennünket a templomnál és a plébániaépületben is: a torony felújítása miatt két és fél éve – ha a járvány miatti rendelkezések engedik – a kultúrházban mutatják be a vasárnapi szentmisét, amelyen száz-százhúsz hívő is részt szokott venni. A kisebb létszámú hétköznapi szentmiséket, a keresztúti ájtatosságot eddig meg tudták tartani a templomban is.

A templom mellett találjuk Tabódy István mellszobrát, egy plébánosét, aki 1987-től rengeteget tett Bicskéért: iskolát épített, összetartotta az ittenieket.

A tábornok-plébános életútja a XX. század érdekes esszenciája. Katonaként Horthy Zsófiának udvarolt, majd a harcmezőn ígéretet tett Szűz Máriának: ha megmenekülnek a katonái, pap lesz. Recskre internálták, ahol megerősödött a papi hivatásában. A rendszer többször is börtönbe záratta: összesen majdnem tizenkilenc évet töltött fogságban. 1987-től Bicskén volt plébános, 2000-ben hunyt el. 

A tizenegyezres lakosú Bicskén jelen van a katolikus mellett a református, az evangélikus és a baptista felekezet is. A város vezetése és a római katolikus plébánia között kifejezetten jó a kapcsolat. Idén Tabódy István születésének századik évfordulójára emlékévvel készülnek. 

Egy összetartó, aktív egyházközségbe került plébánosnak 2020. augusztus elsejei kinevezéssel Burbela Gergely lengyel atya, káplánnak pedig rendtársa, Bonaventura indonéziai atya.

Varga Imre, az előző plébános 2020 februárjában hunyt el, a bicskeiek fél évre pásztor nélkül maradtak. A verbita rend segítséget ajánlott a Székesfehérvári Egyházmegyének. Spányi Antal püspök a bicskei Szentháromság-plébánia és a hozzá tartozó falvak lelkipásztori ellátásával a két verbita szerzetes papot bízta meg.   

„1998-ben szenteltek pappá Lengyelországban, 2000-ben jöttem Magyarországra, ez a húsz év szép szakasz az életemben – mondja a plébános. – Először magyar nyelvtanfolyamra jártam, majd káplán lettem Budapest nyolcadik kerületében a Jó Pásztor-lelkészségen, ahol sok tapasztalatra tettem szert a szegényekkel és a cigány testvérekkel való együttműködésben. Később prefektus voltam a verbita szemináriumban, aztán hat évig missziós titkári feladatokat láttam el. Ezalatt

bejártam Magyarországot, megismertem a magyar egyházmegyéket. Az evangelizációs munkám során missziós napokat és lelkigyakorlatokat tartottam.

Ezután kineveztek tartományfőnöknek a következő hat évre. Akkor harminchárman voltunk verbiták Magyarországon, azóta sok pap testvérünk az örökkévalóságba költözött, most huszonhárman vagyunk. Az Isteni Ige Társasága nemzetközi rend, főleg Indonéziából, Afrikából és Indiából jönnek Magyarországra a szerzetes testvéreink. A tartományfőnökség után volt egy sabbat évem, amikor elkötelezett tevékenységgel nem foglalkoztam, szerzetesként én osztottam be az időmet. A pandémia azonban közbeszólt.” 

Bonaventura atyának még nehezebben megy a beszéd magyarul, hiszen 2019-ben jött Magyarországra, akkor még Budatéténybe, a Názáret Missziósházba. Indonézia muszlim ország, de van egy jelentős keresztény sziget is az Európából érkezett hittérítőknek köszönhetően. Egy holland pap volt Bonaventura plébánosa, az ő példája élesztette fel szívében a vágyat, hogy maga is misszionárius lehessen. 2010-ben belépett a verbita rendbe, 2016-ban örökfogadalmat tett. 2018-as papszentelésekor megkapta Rómából a generális atyától a magyarországi küldetését.

Bona atya mindig is szeretett volna európaiak között lenni, gyermekkori álma teljesült be azzal, hogy ide szólították.

„Isten nagyon jó hozzám! – mondja nagy örömmel. – Bicskén otthon érzem magam, nagyon sok szeretetet, kedvességet kapok az emberektől.” Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy a Bonaventura születési és nem szerzetesi név, ez utóbbi ugyanis nem jellemző a verbitáknál.

A bicskei egyházközséghez más települések is tartoznak: Alcsútdoboz, Felcsút, Csabdi, Óbarok, Nagyegyháza, Szárliget és Vasztélypuszta. Varga Imre plébános idejében kiépült a lelkipásztori kisegítők hálózata: ma heten segítik a plébános működését a településeken. A falvakban egy hónapban kétszer a plébános mutat be szentmisét vasárnaponként, kétszer pedig igeliturgia van.

„A lelkipásztori kisegítőknek köszönhető, hogy nem olyan pap vagyok, akinek egyik lába az autóban, másik a sekrestyében van,

nem kell állandóan rohannom, több időm marad a hívekre” – mondja Gergely atya. A lelkipásztori kisegítőkkel havonta találkoznak, együtt imádkoznak és megbeszélést tartanak. A tervezésnek fontos szerepe van még akkor is, ha a járvány sokszor közbeszól. „Terv nélkül élni nagyon nehéz” – mondja a plébános. 2023-ra a plébánia 300 éves fennállásának az ünnepét, 2024-re pedig a 250 éves templom jubileumát tervezik, ezért tizenketten létrehoztak egy munkacsoportot, együtt dolgoznak a lelkipásztori missziós terven.

Az augusztusi érkezés után a pandémia második hulláma megnehezítette a hívek közösségével való megismerkedést, de októberben még tarthattak egy missziós napot. A bicskei egyházközség nagyon aktív, kezdeményező, ez az intenzitás jellemző Alcsútra, Felcsútra és Szárligetre is. Bicskén több közösség is található, többek között a cserkészeké vagy a fiatal családosoké, ami a Fülemüle nevet viseli. A fiatalokból álló zenekar nagyon lelkes, már szervezik a húsvéti liturgiát. A karitászcsoport sokszor összefog a zenekarral: közösen nemcsak online szentségimádást tartottak, hanem gyűjtöttek a rászorulóknak is. Az online keresztutat vagy a családok, vagy a ministránsok, vagy a Szent László-iskola tanárai vezetik. Ez utóbbi intézmény püspöki biztosi feladatkörét szintén Burbela Gergely kapta meg augusztusban.

A jegyesoktatást a járvány ellenére eddig meg tudták tartani, a nagyteremben volt lehetőség a megfelelő távolság megtartására. Idén öt párt készít fel a plébános, az alkalmakon vagy kiscsoportban, vagy páronként vesznek részt a jegyesek. Az elsőt egy orvos házaspár vezette.

A jegyesek házasságra felkészítése jó lehetőség az evangelizálásra is, hiszen nem minden házasulandó él hívő életet.

A felnőttkatekézis egyénileg valósul meg, többen bérmálkozásra készülnek. Mivel a tavalyi évben nem volt elsőáldozás, idén ötven-hatvan gyermek járul majd a szentséghez, ha a világjárvány engedi. Harminc ministránsa van a plébániának. Az idősek bibliakörre járnak, de a pandémia miatt most nem találkoznak. Bicskén működik egy romák számára nyitott tanoda, ahová már ellátogatott Gergely atya, megismerkedett a fiatalokkal és a szüleikkel. 

Egy plébánián máshogy valósul meg a szerzetesi élet, mint egy rendházban. Hogy biztos találkozási pontjuk legyen, Bona atya és Gergely atya reggelente közösen végzik a verbiták imádságát és a zsolozsmát. Mindkettőjüknek van egy szabadnapja, Gergelynek a kedd, Bona atyának a hétfő, ilyenkor a hívek sem zavarják őket.

Istennek engedelmeskedve eltűnök innen egy napra, hogy jobban tudjam szeretni a testvéreket” – mondja nevetve Gergely atya.   

De mi is a verbiták karizmája? „Arnold Janssen, az alapító atyánk egyházmegyés pap volt. 146 évvel ezelőtt alapította a rendet evangelizáló-missziós küldetéssel. Akkor Ázsiába, Afrikába, Dél-Amerikába mentek evangelizálni a szerzetesek” – mondja a plébános. A nagy teremben, ahol beszélgetünk, ki van téve egy festmény az alapítóról és a verbita misszionáriusról, Freinademetz Józsefről, aki Kínában szolgált. Mindkettőjüket szentként tisztelhetjük. A festményeket a plébános és a káplán helyezte a már meglévők, például Szent II. János Pál pápa képe mellé.

„A kereszténység a legnagyobb vallás a világon. Ma már nem a térítés a legfontosabb feladatunk, hanem hogy életünkkel tanúságot tegyünk Jézus Krisztusról. Az evangelizáció meghívás a megtérésre – folytatja Gergely atya. – Ha ma elmegyünk egy új területre, azzal kell foglalkoznunk, ami ott a legszükségesebb. Ha nincs kórház, akkor azt kell létesíteni, ha pedig lelkigondozásban szenvednek hiányt az ott élők, akkor az lesz az ottani elsődleges feladatunk. Világszerte előfordul, hogy az állam nem gondoskodik megfelelően a fiatalok oktatásáról. Ezeken a helyeken olyan létesítményeket hozunk létre, melyek lehetőséget kínálnak az alapképzettség elsajátíttatásával arra, hogy állami iskolákban tovább tudjon tanulni a fiatal. Ilyen »hidakat« próbálunk építeni Afrikában vagy a Fülöp-szigeteken. Ugyanakkor vannak elitiskoláink is: Japánban például, ahol alig találunk katolikus vallású embert, az egyik legnagyobb egyetem a verbita egyetem. 

Magyarországon a világháború előtt vettünk részt az oktatásban. Kisszemináriumunk volt Kőszegen, Budapesten, Kiskunfélegyházán. A feloszlatásunk után titokban kellett működnünk, papjaink egyházmegyés plébánosokként dolgoztak. 1990 után lelkigyakorlatos házakat hoztunk létre Kőszegen és Budapesten, melyeket szívesen átadunk használatra más közösségeknek is. Cursillo mozgalmat indítottunk Kőszegen, lelkigyakorlatokat tartottunk, lelkivezetéssel segítettük a híveket.

Mostanában missziós napokat tartunk, melyek lehetőséget adnak a megújulásra, és plébániát vezetünk Vasváron, Körömben és Bicskén.

A rendnek Magyarországon a cigányok felé is küldetése van. Nyugat-Európában a verbiták a lelkipásztori munka mellett a migránsokat támogatják, Körömben a mélyszegénységben élő cigány lakosságot. „Az a legfontosabb, hogy szeretet legyen bennünk a cigány testvérek felé” – hangsúlyozza a plébános. A hívek és az építkezésen dolgozók közben kopogtatnak az ajtón, Gergely atya a segítségükre siet. 

A legfontosabb karizmánk, hogy az egyetemes Egyház jelenlétét megmutassuk

– folytatja Burbela Gergely. – Nemzetközi közösség vagyunk, és ez így van Új-Guineától Németországig mindenhol a világban. Volt egy szentmisénk itt, Bicskén, amire más verbita atyákat is meghívtam. A hívek akkor csodálkoztak rá: »Csak mi vagyunk itt magyarok, a papok közül senki sem magyar!« Az Egyház óriási, és ezt láttatni kell. A kereszténységben remény van. Nem vagyunk elszigetelve Magyarországon. A misszió nagyon fontos feladat. Ha egy rend bezárkózik, fennáll a veszélye annak, hogy idővel megszűnik” – hangsúlyozza Gergely atya. 

A beszélgetés végén sor került a nehézségek és az örömök számbavételére is. A bicskeiekkel könnyű mindenre rugalmasan és gyorsan megoldást találni: mielőtt a kérdés elhangzana, már válaszolnak is.

„A családokkal elmentünk kirándulni. A Facebookon is aktív életet élünk, de nagyon szeretnénk már végre személyesen találkozni a hívekkel – mondja Gergely atya.

–  A gyerekek kifejezetten azt mondják, hogy nem akarnak online foglalkozást. Hiányzik nekik a szerdai találkozó. Télen a házszentelés segített a családok megismerésében. A hívek hétvégente sokszor hívnak minket ebédre, amiért nagyon hálásak vagyunk. A világjárvány idején ez sok erőt ad nekünk. Én már átestem a koronavírus-fertőzésen, de mindig fegyelmezetten betartjuk a korlátozásokat.”

Bicskén most folyik az építkezés, a plébániaudvar tele faanyaggal, a templom bejárata alig megközelíthető. A beszélgetés befejeztével már tudjuk, a szomszédos iskolában hétfőtől digitális tanítás lesz, mint minden más hazai oktatási intézményben. De

abban is biztosak vagyunk, hogy az élet, a hitélet és a közösségi élet utat tör magának.

Elég Tabódy István példájára visszaemlékezni: a fogság, a bezártság alatt és után is lehet értékes, ha nem még értékesebb az ember.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír