A roma emberekben ott él a hit. Ez lehet az egyik terület, ahol segíthetjük társadalmi integrációjukat, felzárkóztatásukat, mondta Székely János szombathelyi megyéspüspök szeptember 26-án, „A mai világ az evangélium fényében” című előadás-sorozat őszi alkalmán Szombathelyen.

A főpásztor előadása elején kiemelte: napjainkban a magyar lakosság 8 százaléka roma, és ez a szám a következő években emelkedni fog. Nem elképzelhető a jövő ebben az országban anélkül, hogy a cigányság helyzetét ne oldanánk meg.

Európa legnagyobb etnikai kisebbsége a cigányság: az öreg kontinensen mintegy 13 millió roma él. Hazánkban az elmúlt évtizedekben nagy erőfeszítéseket tettek, hogy segítsék a romák oktatását. Az eredmények Európában kiemelkedőek. A 8. osztályt a roma gyerekek 87 százaléka elvégzi. A felsőoktatásban már a diákok 2-3 százaléka roma, tehát egyre több diplomás cigány lesz. Így lesz erős értelmisége a roma társadalomnak, akik segítik felemelkedésüket – mondta az előadó.

Székely János térképek segítségével mutatta be, hogy hazánkban a legtöbb roma Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben él, de Baranya, Heves, Nógrád és Somogy megyében is jelentős a számuk. Négy megyénk van, ahol a megszülető gyermekek körülbelül 50 százaléka, az általános iskolát kezdőknek pedig egyharmada roma. Olyan megyék ezek, ahol a romák hamarosan többségben lesznek – mondta a szombathelyi megyéspüspök. „Ma hazánkban cigánynak születni sok esetben azt jelenti, hogy nyomorba születik az ember” – fogalmazta meg összegzésként. További adatokat ismertetett, és néhány fényképet is mutatott azokról az életkörülményekről, amelyek között sok cigány család él.

„A magyarországi rendszerváltozás nagy vesztesei a cigányok voltak – folytatta a főpásztor. – Nem volt magas végzettségük és erős társadalmi elfogadottságuk. A rendszerváltás idején a munkáltatók is szívesebben váltak meg tőlük. Így fordulhatott elő, hogy 1993-ban a munkaképes korú roma népesség 28 százalékának volt csak munkahelye. Több mint kétharmadukat küldték el 1990-93 között a munkahelyükről. Ez óriási tragédia, ami a legfőbb problémája mai társadalmunknak. Ezen a helyzeten igyekszik például a közfoglalkoztatás változtatni, de sajnos az ezzel megkereshető pénzösszeg nem túl nagy.”

Székely János püspök hozzátette: a rendszerváltás idején sok cigány fiatal igyekezett letagadni identitását, sokan még ma is szégyenlik ezt. Pedig az ember akkor tud életerősen élni, ha – mint egy fának – megvannak a gyökerei; ha a gyökereit elvágja, nem tud boldog, büszke életet élni. Sokan ma is vannak, akik letagadják a cigányságukat, mert úgy érzik, hogy ez egy bélyeg, átoknak tartják.

„Amikor keresztényként cigányok felé fordulunk, az egyik legfontosabb üzenet, hogy minden ember a teremtő Isten képmása: mindannyian az ő remekművei vagyunk, végtelenül értékesek. Sok sebet begyógyít, ha erre valaki rájön. A romák többsége nyitott lélekben az ég felé, így a hit egy másik fontos terület, ahol segíteni tudnánk a romáknak” – hangsúlyozta az előadó.

Ismertette a romák történelmét is, többször is utalva az 1971-es roma világkongresszusra, ahol több fontos döntés is született; a roma zászlót is ekkor alkották meg. Elmondta: a cigányság Indiából ered, ennek legbiztosabb jele a roma nyelv. 1001 körül indultak útnak azok a csoportok, akik a cigányság ősei voltak. Magyarországra a 13. század végén érkeztek, hazánkban megbecsülés övezte őket, mivel sokan fegyverkovácsként dolgoztak közülük. Ugyanakkor Nyugat-Európában sok helyen üldözték a cigányokat.

Az elmúlt évszázadokban számos segítő szándékú csoport igyekezett felkarolni a cigányságot, például a ferencesek, akik a Szatmári Egyházmegyében alapítottak iskolát a cigány gyerekeknek, Érsekújváron pedig tanonciskolát hoztak létre romáknak.

Székely János kiemelte: bár a romák 600 éve a Kárpát-medencében élnek, a nyugati civilizációval 50-60 éve találkoztak igazán, amikor falvakba telepítették őket, és kőházakban laknak. Ez azt is jelenti, hogy 50-60 éve tanulják azt, ami mi 1000 éve: hogy mi az idő, a munkahely, a magántulajdon. A cigánysággal való kapcsolatunkban tehát rendkívül fontos a türelem. Ahhoz képest, ahol 50-60 éve voltak, a jelenlegi eredmény jó. „Azt hiszem, ha nagyon nem rontjuk el a jövőt, nem alakul ki nagy nyomor a perifériákon, és tudunk segíteni, akkor 50-100 év múlva nem lesz nagy különbség roma és nem roma között” – tette hozzá a főpásztor.

Az előadás végén a cigány szokásokról beszélt. Erős és tág családi kötelék jellemzi őket, amit jól kell ismerni papként és hitoktatóként. Ahhoz, hogy a gyerekkel tudjunk bánni, először a nagymamához, édesanyához kell eljutni, velük elfogadtatni magukat, és akkor nem lesz gond a gyerekkel – szögezte le a szombathelyi megyéspüspök. Kiemelte, hogy a dicséret sokat jelent egy cigány embernek. Beszélt a cigányságot jellemző erős érzelmekről, valamint a halottak iránti tiszteletről is.

Az Egyház és cigányság kapcsolatáról szólva Székely János felidézte Boldog Cefereino alakját, valamint azokat a papokat – köztük Sólya Miklóst –, akik a romák között éltek és segítették őket. Székely János arra is kitért, hogy a romák számára nagyon fontos a keresztelés és az esküvő. Az Egyház ezért is kéri a papoktól, hogy a keresztelés kapcsán ne támasszanak további feltételeket a romák felé, ugyanis egy-egy család az Egyházhoz való hozzáállását nagy mértékben befolyásolja a személyes találkozás a pappal. Ha negatív élménnyel társul, lehet, hogy a falu roma közössége eltávolodik a katolikus közösségtől. Fontos részét képezik a cigánypasztorációnak a cigánytalálkozók, ahol a személyes áldást igénylik. Egyre több cigány vesz részt világi munkatársként az Egyház munkájában, valamint már tíz roma papja van a magyar Egyháznak – hangzott el a szombathelyi előadásban.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír