Giardiniere di Dio (Francesco Brother) története

Egyszer a csendes hegyekben élő bölcshöz fordult egy kis gyermek és az alábbi kérdést tette fel neki:

- Mester! Te sosem voltál asszonnyal azt mondják, pedig sok ezer barátod van akik rajonganak érted és szeretnek! Biztos lett volna közötte egy valaki, aki ma is idős korodban, szeretettel osztozna az életeden, és gyermeket szülne néked hogy annak átadhasd a bölcsességed.

Mire a bölcs ezt válaszolta:

- Inkább ezer és ezer olyan ember legyen, akik bármiben követni tudnak, és tisztelnek és szeretnek, ezzel bölcsességemet is öröklik, és békében, szeretetben és harmóniában élünk egy faluban és egy világban, mint sem azok testközeli életét éljem, akik időnként, sokszor oktalan, sebeket hagyó konfliktusokkal fűszerezik egymás napjait, békétlenséget és háborúkat szülnek egymással szemben.

Mert jómagamat tudom fegyelmezni, hogy békében éljek másokkal, de az a másik, akit te mellém gondolsz te gyermek, tud-e olyan bölcs és hallgatag lenni mint én? Mert aki nem tud bölcs lenni és hallgatag, az soha nem hallhatja meg a másik szívének a hangját és üzenetét, és ingerültté, fáradékonnyá, beteggé válna mindezektől, mely által maga körül, csak békétlenséget teremt. Mások békétlensége pedig soha nincs jó hatással egyetlen bölcs emberre sem. Te tudnál e igazán bölcs lenni és hallgatag?

A gyermek lehajtotta a fejét, elmosolyogta magát, majd mezítlábas kis talpával túrni kezdte a talpa alatti puha földet pár pillanatig, majd egyszer csak kihúzta magát, a szemébe nézett az öregnek és szinte felkiáltott:

- Igen tudnék. 

A bölcs ismét kérdezett:

- Tudod-e honnan származik a te bölcsességed?

- Tőled Mester! - válaszolt a gyermek

- Ó nem kicsi gyermek - és megsimogatta a gyermek fejét, majd folytatta:

  A bölcsesség mindenki szívében ott van, mint egy kicsiny elvetett magocska. Ha gondoskodsz róla, hogy növekedni tudjon, és virágozzon, akkor sokan fognak szeretni és követni téged, és boldog ember leszel, mint én!

Mire a gyermek:

- De hogy került oda? A szívembe hogy lehet ott ha nem is tudok róla? Senki nem nyitott fel, hogy oda tegyen bármit...

Mire a bölcs:

- Tudod kicsi gyermek, az égben van egy olyan Valaki, aki mindannyiunk szívébe elültette a maga bölcsességét, és ha neked is sikerül elérned, hogy ez a bölcsesség növekedjék benned, akkor egyre közelebb kerülhetsz ahhoz a Valakihez!

- Ki az Mester? - kérdezte a gyermek

A bölcs elmosolyodott végighúzta hosszú szakállán a kezét, közelebb hajolt a gyermekhez, miközben mutató ujját felfelé tartotta az égnek és így szólt:

- Ha annyira bölcs lennék, mint az a Valaki, aki a bölcsességéből megadományozott, akkor tudnám, de így csak azt tudom neked mondani, hogy higgy abban, hogy Ő létezik, figyel rád, szeret téged, és ezért adományozott meg téged is, végtelen szeretetének jeléül, a maga bölcsességével.

Erre a gyermeknek nagyra kerekedett a szeme és vidám hangon felcsendült:

- Akkor én szeretem azt a Valakit! Mert ő is szeret engem, és téged is Mester!

- Így van gyermek! Látod? Máris életre kapott a kis bölcsességed! Szeresd Őt, és egy nap se feledkezz meg arról, hogy azért adta mindezt neked, hogy egy nap majd találkozhass vele és megismerd Őt!

Akkor majd rá fogsz jönni, hogy nincs nagyobb boldogság itt, mint amit Ő adhat neked!