1. Ha meg akarod tartani a parancsokat, azok megtartanak téged… élet és halál, jó és rossz van az ember előtt. (Sirák 15,15–20)

A bölcsességi irodalom egyik gyöngyszeme Jézus, Sirák fia könyve, amely kb. Kr. előtt 180-ban keletkezett. A Biblia bölcs mondásainak jelentős része együtt van ebben a könyvben, kifejezetten a tanításra helyezve a hangsúlyt. Már teológiai hallgató koromban megütötte fülemet ez a mondás, miszerint ha a törvényt megtartod, az is megtart téged. Egy fia­tal­ember szabadságérzetével nehezen egyeztethetőek össze a szabályok, a korlátok. Állandóan lázad, a rabság láncait igyekszik lerázni. Állítólag a forradalmakat is fiatalok kezdeményezték. De az élet és a tapasztalat gyarapodásával a lázadó kamasz is lehiggad és rájön, a korlátok, a keretek nem szabadsága megbéklyózására szolgálnak, hanem hogy mederben tartsák lelkesedését, biztonságot adjanak, segítsenek kijózanodni: a világot nem kell megváltanunk, azt már Krisztus megtette.

2. Bölcsességet… hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét. (1Kor2,6–10)

A világ bölcsessége a tudomány, a divat, az éppen szolgálatos reklám ízlése szerint az ember diadalát, az ész győzelmét, a földi keretek, a szépség, a pénz, az egészség, a hatalom mindenhatóságát sulykolja belénk. A világ tabukat döntöget, tekintélyt áldoz fel a szabadság oltárán, gyanakvással tekint mindenre, ami isteni kinyilatkoztatás, ami biztos válasz az emberek kérdéseire. Konzervatívnak, demagógnak tart minden olyan megnyilatkozást, amely éppen jézusi megbízásból kiáll a jó, a szent, az igaz értékek mellett. A világ biztosra megy: csak az a kapcsolat éri meg, amelyben annyit kapsz, amennyit adsz, csak az a szeretet kifizetődő, amelyből hasznod is származik, csak ésszerű kockázatokat érdemes vállalni, s azokat is a saját érdekedben. Ezzel szemben mi, keresztények, Krisztus mindent odaadó szeretetének „balgaságát” hirdetjük, ahol az utolsóké az első hely, ahol boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, ahol a halál nem vég, hanem az örök élet kezdete.

3. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt és a prófétákat, hanem hogy beteljesítsem. (Mt 5,17–37)

Máté evangélista szerint Jézus a nyolc boldogság elmondása után részletesen kifejti az ószövetségi törvény és a vele elközelgett új szövetség viszonyát. Nem vesz el egy i betűt sem a tízparancsból, de gyökeresen átalakítja szemléletünket az erkölcsi törvényekkel szemben. Jézusnál az erkölcsi követelmények megtartásának Isten iránti és embertársi szeretetünkből kell fakadniuk. Nem azért nem lopok, nem hazudok, nem paráználkodom, mert félek a következményektől, netán Isten büntetésétől. Hanem azért nem, mert szeretetem ezt diktálja belülről. Ha szeretem Istent és felebarátaimat, akkor nekik nem akarok rosszat, és igyekszem, hogy ne bántsam meg őket. Így a törvényeket betartva én is megmaradok testi-lelki-szellemi egészségemben. Nem farizeizmusból, képmutatásból vagyok törvénytisztelő, erkölcsös állampolgár, hanem azért, mert követem a bennem megszólaló isteni hangot.

Jézus nem szünteti meg az újszövetségi törvényt, és nem is egy újabb, szigorúbb törvénycsomagot tesz le az emberiség asztalára, hanem igazi értelmet ad az eddigieknek. Ha úgy tetszik, visszaadja a tízparancs eredeti értelmét, hiszen a törvény az Istennel kötött szeretetszövetségből született. A hegyi beszéd nem új szabályokat farag vagy fényesít újra, hanem a szeretet tágasságának örömhírét hirdeti meg, amelyben a törvénytisztelet hátterében nem a félelem, a bosszú vagy az üzleti számítás áll. Isten ingyenes szeretetére válaszolunk, amikor betartjuk parancsait.

Ha felnövünk az odaadás szabadságára, mint egy társas kapcsolatban, akkor ott nincs olyan szó, hogy kell, muszáj, kötelező, inkább figyelmes szeretetben előzzük meg egymást. Jézus arra buzdít, hogy emelkedjünk önmagunk fölé, tartsunk ki az első szeretet hűségében és fedezzük fel az isteni bölcsesség mindent átjáró örömét, boldogságát. Ha rálépünk a nyolc boldogság útjára, magunktól is rájövünk, miről tanított ott a hegyen.

Sebestyén Péter