Porciunkula-búcsú Szentkúton – idősek és betegek zarándoklata Mátraverebély-Szentkúton július 31-én tartották a Porciunkula-búcsút, amely már évek óta az állami fenntartásban lévő környékbeli szociális intézmények, az idős és a beteg zarándokcsoportok napja. Idén mintegy 1700-an vettek részt a zarándoklaton – tájékoztatott Kálmán Peregrin kegyhelyigazgató.

„Egy fölötte jámbor testvérnek még megtérése előtt emlékezetre méltó látomása volt a nevezett templommal kapcsolatban. Álmában ugyanis úgy tűnt fel neki, mintha a templom körül rengeteg, szánalmas vaksággal sújtott ember nyüzsgött volna. Valamennyien az ég felé emelték tekintetüket, s térden állva és imádságra kulcsolt kezekkel siralmas hangon irgalomért és szemük világáért kiáltottak Istenhez. És íme, az égből hirtelen hatalmas fénysugár csapott le, és annyi felé oszolva, ahányan voltak, mindegyiknek visszaadta látását, és biztosította üdvösségét” – Celanói Tamás, Assisi Szent Ferenc életrajzírója ezzel a képpel jellemzi a Porciunkula-kápolna jelentőségét, amely az európai búcsújárásban is fontos szerepet tölt be, hiszen Szent Ferenc ennek a kápolnának olyan kiváltságokat kért a pápától, amelyeket addig csak Rómában és a Szentföldön lehetett elnyerni. Tette ezt azért, hogy ezzel is segítse Assisi szegényeinek üdvösségét.

Szentkúton, nemzeti kegyhelyünkön a Porciunkula-búcsút vezető Tamás József gyulafehérvári segédpüspök prédikációjában is utalt a rend bölcsőjének jelentőségére és arra, hogy Assisi Szent Ferenc a Porciunkulában mennyi kegyelemet tapasztalt meg. Ez a tapasztalat az, amely a ferenceseket ma is, Szentkúton is arra ösztönzi, hogy ápolják a Szűzanya tiszteletét és szolgálják annak a kegyelmi közösségnek a megvalósulását, amely Mária közbenjárására létrejön a zarándokok és az Úr között. Köszöntötte a betegeket és az időseket, akik elé Mária példáját állította, aki a kereszt tövében is ott maradt Fia mellett. Tamás József püspök XVI. Benedek pápa szavait idézte: „Hit nélkül élni olyan, mint megépíteni egy olyan házat, amelyen nincs ablak. A hívő ember életén azonban átragyoghat Isten világossága.”

A liturgiát megelőzően Bagó M. Teréz szegénygondozó nővér a katekézisben a szerzetesek betegek közötti jelenlétének lelkiségéről beszélt. A betegek, a szegények gondozása olyan, mint az Eucharisztia titka – hangsúlyozta. Isten kiszolgáltatottá teszi magát: rászorul arra, hogy a pap szava által eljöhessen, hogy a szent szolgálatban résztvevők kiosszák, rászorul arra, hogy istenségét a kenyér színe alatt felfedezzék. Isten ugyanígy rászorulóvá teszi magát, felismerhetőségét a másik emberben, a szegényben, a betegben, akit arrébb kell helyezni, szólni kell hozzá, akiben fel kell ismerni az Úr jelenlétét. A betegek között jelenlévő szerzetesnek ez a szent szolgálata: érzékennyé válik Istennek erre az önmagát kiszolgáltató szeretetére, jelenlétére és így lesz a Teremtő munkatársa.

Szentkúton mintegy nyolcszáz zarándok részesült ezen a napon a betegek szentségében, amelyet tizenöt pap szolgáltatott. Celanói Tamás hasonlatával élve ez volt az a mennyei fénysugár, amely beragyogta az idősek és betegek életét, akik meghallgatásért könyörögtek, amely utat nyit számukra az üdvösségre.

Fotó: Kakuk Erika

Magyar Kurír