Merici szent Angéla

Szent Angéla
az Orsolyita Rend
alapítója

z alapító Merici Angela (1474-1540) 1535. november 25-én vetette meg a Szent Orsolya Társaság alapjait.

zent Angéla 1474-ben született Desenzanoban. Az itáliai Brescia városában 1535-ben szerzetesi közösséget alapított. Rendjét a IV. században vértanú halált halt ír királylányról Szent Orsolyáról nevezte el. Célja azt volt, hogy a fiatal lányokat Isten szolgálatára segítse a fogadalmak elkötelezettsége nélkül, Istennek szentelt élettel kora elpogányosodott világában. A bresciai püspök 1536-ban jóváhagyta az elso Szabályokat. A szent Alapító 1540. január 27-én hunyt el; életpéldája mellett Szabályokat, Intelmeket és Végrendeletet hagyott a közösségre.

agyarországon Szelepcsényi György prímás hívására Pozsonyban nyitották meg első iskolájukat 1676-ban, melyet hamarosan több is követett. A győri orsolyita iskolában 1726-tól az 1948-as államosításig tanítottak. A rendszerváltás után iskolánk az 1993/94-es tanévtől ismét egyházi intézményként működik. Napjainkban (1999) Győrben, Sopronban, Budapesten és Dombóváron iskolát, Egerben és Győrött kollégiumot működtetnek a nővérek, akiket világi munkatársak segítenek.

Szent Orsolya Társaság gyorsan elterjed Itália-szerte. Az Orsolyita házak Bresciában és Milánóban csoportosultak, ún. kengregációkat alkottak. 1544-ban III. Pál pápa jóváhagyta Merici Angela Szabályát. A Társaság egymás után hozott létre házakat Franciaországban is. 1612-ben a párizsi kongregáció orsolyitái ünnepélyes fogadalmat tettek és szigorú pápai klauzurában éltek. Ettől kezdve beszélhetünk a "Rend"-ről. Apostoli szolgálatuk a bentlakó növendékek tanítására összpontosult, ugyanakkor a külső, szegény leányok számára ingyenes iskolákat tartottak fenn. 1622 után az orsolyiták sorra letelepedtek Németalföldön, majd a Német-Római Császárságban, a Habsburg Birodalomban és Magyarországon.

övidesen megnyílt előttük az Újvilág is. Guyart Mária, a tours-i orsolyita B. Marie de l'Incarnation Kanadában telepítette a le a nővéreket. A XVIII. században orsolyita házak nyíltak a Balkánon és Írországban, majd a tengerentúlon Brazíliában és az észak-amerikai Lousiana államban. 1768-ban boldoggá avatták Mereci Angelát. A francia forradalom 1789-ben megsemmisítette az orsolyiták valamennyi franciaországi házát. A kivégzettek közül legismertebbek az orange-i és a velenciennes-i vértanúk. Az előbbieket 1925-ben, az utóbbiakat 1920-ban avatták boldoggá. 1807. május 24-én ünnepelték a világ orsolyitái Alapítójuk szentté avatását. Franciaországban mintegy 100 új ház nyílt meg ebben a században. Belgiumban, Itáliában, Hollandiában virágzó kongregációk jöttek létre. Újabb alapítások születtek az Egyesült Államokban. Ausztráliában, Indonéziában, lengyel földön, Angliában, Mexikóban, angol Guyana területén s Dél-Afrikában. 1859-ben Richedeau, a blois-i orsolyiták lelkésze körlevelet küldött a világ orsolyitáihoz, majd XIII. Leó pápa is egyesülésre hivta fel az orsolyita közösségeket, és 1900. november 28-án jóváhagyta a Szent Orsolya Rend Római Únióját. Az úniós orsolyiták száma jelenleg a világon 2689.

agyarországra Szelepcsényi György prímás hívta meg a nővéreket. Első iskolájukat Pozsonyban nyitották meg 1676-ban. További alapításaik: Kassa (1698), Varasd (1703), Nagyszombat (1724), Győr (1726), Nagyszeben (1733), Sopron (1747), Nagyvárad (1772), Kisvárda (1918), Bácsa (1923), Eger (1926), Dombóvár (1915), Budapest (1936), Pincehely (1942).

trianoni békeszerződés következtében Magyarországon a Római Únióhoz tartozó Orsolyitáknak csak kettő rendháza maradt: Győrött és Kisvárdán. Önálló rendházként pedig megmaradt Sopron Orsolyita zárdája. (A soproni nővérek csak 1991-ben léptek be a Római Únióba.) Az Úniósok elveszítették az Anyaházat, a Tanulmányi házat és a Noviciátust. 1929-ig útlevéllel még átjártak a fiataljaik Pozsonyba, de utóbb ezt is betiltották. Így a rendi kiképzés megszakadt. 1931-ben az egri székeskáptalan nyaralóját vették meg Noviciátusnak. 1935-től kezdődően hozták létre a budapesti tanulmányi és tartományi központot a Stefánia út 63-ban. Ezt az oroszok lebombázták.

z egri noviciátusból 1944 őszén - az orosz csapatok rohamos közeledtének hírére - személyi biztonságuk érdekében hazaküldték a fiatalokat. 1945 őszén a politikai viszonyok rendeződése és a háború befejezte után Pincehelyen folytatódott a fiatalok képzése. Az új tartományház pedig a Németvölgyi úton 1947-ben nyílt meg. 1948-ben az államosításkor minden intézmény megszűnt.

francia és az osztrák rendházak 30-35 fiatal nővért fogadtak be. A cél a nyelvtanulás, probáció elvégzése és a rendi élet folytatása, majd otthon - néhány év után - az oktató-nevelő tevékenység és az apostoli munka továbbvitele volt. Az élet nem így alakult.

isvárdán Wahl M. Róza főnöknő életét ajánlotta fel társulatáért. Nagyváradon Hajdú Gabriella hittant tanított titokban. Felfedezték, bebörtönözték, ott is halt meg. Győrben az oroszok bejövetelekor Vátzy M. Teréz főnöknő menedéket adott az üldözötteknek. Egy orosz katona rálőtt, a sebesülés nem volt halálos.

második világháború, majd az azt követő események megpróbáltatásai közé tartozott számos országban az orsolyiták elűzése, meghurcolása, házak, iskolák bezárása. A feloszlatás előtt, 1950-ig a független orsolyita kolostorokban 130 nővér élt, a magyar úniós orsolyiták száma pedig 350 volt.