JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Igazán valóságos idő

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Sustorgás hallatszik a másik szobából. Ebéd után vagyunk, a gyerekek a szobájukban. Nem alszanak, de csöndben vannak. Néha azt érzem, hogy ez a napom fénypontja, amikor kikapcsolhatok kicsit. Valójában pedig a nagy döntés ideje. Döntenem kell, hogy mire használom azt a 10, 30, esetleg 60 percet, amit ilyenkor ajándékba kapok.
Leültem a fotelba, meggyújtottam a gyertyát és imádkozni kezdtem, pedig az étkezőben van még pár koszos tányér, a konyha sincs rendbe téve, a mosógép is lejárt és gyűrődnek a ruhák, míg nem teregetek ki. A Karácsony is közeleg, lenne mit elintézni, tervezni, megalkotni. Még mindig beszélgetnek. Csendben ugyan, de nem hagyják a kicsit aludni, pedig neki szüksége van rá. Át kéne mennem, rájuk szólni. Cikáznak a gondolatok a fejemben, aztán egyre inkább lecsendesednek és átcsúszok az igazán valóságos időbe, mert ez az idő, amit Istennel töltök, az igazán valóságos idő, ez az, amire megéri rászánni az időt. Ilyenkor élek igazán. Ilyenkor tudok jó mély levegőt venni, ilyenkor tud megtölteni Isten teljesen az Ő szeretetével és formálni a képmására. Ez az idő erőforrás a napom további részére. Jó itt lenni, jó befogadni Őt, jó nézni Őt.

Délután rossz hírt kaptunk, amolyan összetöri a szívemet dolgot, de az egészen valóságos időben töltött idő fényében mégis reményteli és békés volt bennem a feldolgozása, mert abban biztos voltam, hogy van kihez menni, van kinek elmondani, van kire rábízni. Mert a béke nem egy érzés, vagy a körülményeink eredménye, hanem egy személy: Jézus.

Miért hagyom ki néha a lehetőségét mégis annak,
hogy átéljem ezt az igazán valóságos időt,
amit Vele tölthetek el?