Ezt megelőzően Szűz Mária fohászáról tanított, amelyet az apostolok körében mondott a Szűzanya, a Szentlélek eljövetelét várva. Az Egyház történetének kezdete az ima jegyében zajlott – fogalmazott a Szentatya. Az Apostolok Cselekedeteiben Szent Lukács a Szentlélek többszöri csodálatos kiáradásáról is ír az Egyház történetének kezdetén.

Ezek közé tartozik az az esemény, amikor Pétert és Pált a főtanács elé állítják. Benedek pápa erről az eseményről mondott tanítást:

Pétert és Pált azért tartóztatták le, mert tanították a népet, és Jézus példájával a halálból való feltámadást hirdették (vö. ApCsel 4,2–3). Kiszabadulásukat követően csatlakoztak társaikhoz, és elmesélték nekik, mit kellett elszenvedniük a feltámadt Jézusról tett tanúságtételük miatt. Szent Lukács ezzel kapcsolatban az Újszövetség egyházának legteljesebb imáját írja le, amelynek végén „megrendült a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan elteltek a Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét” (ApCsel 4,31).

Az első keresztény közösség a veszély, a nehézségek és a fenyegetések láttán nem stratégiákat keresett, hanem imába mélyedt és Istenhez fordult – hangsúlyozta a Szentatya.

„

Egy szívvel és lélekkel, állhatatosan” – ez alapvető jellemzője az első keresztény közösségnek, és az Egyház számára mindig ilyennek kellene maradnia – hangsúlyozta a Szentatya. Nemcsak Péter és Pál imájáról van szó, akik veszélyhelyzetben vannak, hanem a teljes közösség együttes fohászáról. A Jézus miatt elszenvedett üldöztetésekkel szemben nem uralkodik el felettük a félelem, és nem bomlik meg egységük, hanem közösen imába mélyednek, az Úrhoz fordulva. Az Egyháznak sem kellene tartania az üldöztetésektől, amelyeket a történelem folyamán el kell viselnie, hanem bizakodnia kellene, Jézushoz hasonlóan, Isten erejében, segítségében és jelenlétében – emelte ki XVI. Benedek.

Mit kér Istentől a keresztény közösség a megpróbáltatás pillanataiban? – tette fel a kérdést a pápa. Azt, hogy adja meg szolgáinak, hogy teljes bizalommal hirdethessék az igét (vö. ApCsel 4,29), hogy ne veszítsék el a hithirdetéshez szükséges bátorságot. Mindenek előtt azonban Isten Szavának tükrében keresi a választ a megtörtént eseményekre.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvasható imában a közösség elsőként megemlékezik Isten hatalmasságáról és végtelenségéről: „Urunk, te alkottad az eget és a földet, meg a tengert s mindazt ami bennünk van” (ApCsel 4,24). Majd a második zsoltárt idézi fel, amellyel az Egyház nehéz pillanataira történik utalás. Az első keresztény közösség a megpróbáltatás eseményét Krisztus példájának fényében próbálja megérteni, ugyanis a kereszthalál, az üldöztetés, a szenvedés mind a feltámadáshoz vezető eseményekként értelmezendőek.

Az első keresztények nem társulatot alkottak, hanem igazi közösséget, amely Krisztusban él, ezért mindaz, ami megtörténik vele, az isteni terv részét képezi – magyarázta a Szentatya. Jézus példájához hasonlóan a tanítványoknak is szembe kell nézniük az ellenségeskedőkkel, az üldöztetéssel. Krisztus misztériumának fényében a Szentírás tanításán való elmélkedés segít a jelen valóság megértésében, amely az üdvösségtörténet része. Az első jeruzsálemi közösség imája tehát nem a megpróbáltatások, a szenvedés elkerülését kéri, hanem csakis azt, hogy bizalommal hirdetni tudják Isten igéjét azt kérve az Atyától: „Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által” (ApCsel 4,30).

Az ima befejeztével megrendült a hely, ahol egybegyűltek, és mindnyájan elteltek Szentlélekkel. Ez az ima gyümölcse: a Szentlélek kiáradása, aki a Feltámadott ajándékaként vezeti és támogatja Isten Igéjének szabad hirdetését. Ez bátorítja az apostolokat is arra, hogy félelem nélkül induljanak el a világba, és hirdessék az evangéliumi Örömhírt mindenhol – mondta tanításában a Szentatya.

XVI. Benedek pápa katekézise végén arra buzdította a híveket, hogy fogalmazzák meg mindennapi nehézségeiket imáikban, és az első keresztény közösséghez hasonlóan a Szentírás tanítása által tanulják meg felfedezni Istent életükben, ahol mindig jelen van. Még a számunkra legérthetetlenebb dolgok is részét képezik egy felsőbb szeretettervnek, amelyben Isten jósága, kegyelme és az élet győzedelmeskednek a rossz, a bűn, és a halál felett.

„Kérjük a Szentlélek ajándékát, aki felmelegíti a szíveket és megvilágítja az elméket, hogy felismerjük, hogyan valósítja meg az Úr saját akarata szerint kéréseinket” – buzdított a Szentatya. Katekézisét Szent Pál apostol szavaival zárta: „…tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből meg remény. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5,3–5).

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír