A szerzőnek személyes kötődése is van, ugyanis abban az épületben érettségizett, amelynek tanárijában 1925-ben megszületett a Jóbarát: a kolozsvári piaristák főgimnáziumában. Bodó Márta kiemeli: a piarista tanároknak a trianoni békediktátum utáni általános csüggedés, a teljes reményvesztettség állapotában kellett értelmes célt állítaniuk a fiatalok elé,

„s amikor a magyar diákok későbbi elhelyezkedési lehetőségei is szűkültek, a tanulás, a becsületes, vallásos emberré levés értelmét megmutatniuk.”

A kolozsvári római katolikus főgimnázium tanárai azonban a legnehezebb körülmények között sem adták fel, s lehetőségeikhez képest mindent megpróbáltak, hogy diákjaikból ne vesszen ki a derű, a remény: ünnepélyeket szerveztek, kiváló lelkiatyák bevonásával tartották az évi lelkigyakorlatokat, kirándulni vitték őket, vidám órák tartását vezették be az ünnepnapokat megelőző délután, kiemelt figyelmet fordítottak a művészi nevelés fellendítésére.

Az általános reménytelenséget és csüggedést lassan felváltotta a tennivágyás, és az erdélyi értelmiség, felocsúdva a kábulatból, a kényszer szülte körülmények között is igyekezett betölteni hivatását, így egymás után jöttek létre a különböző napi- és hetilapok, irodalmi újságok, kulturális egyesületek. A katolikus iskolák tanárait és diákjait szomorúsággal töltötte el a tudat, hogy számukra nincs semmilyen lap, amely érdekes olvasnivalóval látná el őket, ugyanakkor szórakoztató és elgondolkodtató formában nevelné az ifjúságot.

Első lépésként Szatmáron az ott újra megtelepedett jezsuiták képviselője, P. Olasz Péter 1925. július 5-én egy füzetet adott ki, Új Nemzedék címen. Ez szünidei újság volt, négy száma jelent meg, melyek közül az utolsó beharangozta egy rendszeresen megjelenő katolikus kiadvány születését is. Ez az új lap lett a Jóbarát, amely a piaristák kolozsvári főgimnáziumában jelent meg, először 1925. szeptember 15-én.

Majd 1940. június 15-éig, július és augusztus kivételével minden hónapban megjelent. A kultúra és a fiatalság sorsát különösen a szívén viselő Mailáth G. Károly erdélyi püspök így üdvözölte az induló újságot:

„Feladata a krisztusi ideál folytonos szemmel tartásával nemesítőleg, irányítólag hatni fejlődő ifjainkra és megteremteni közöttük a szellemi kapcsolatot, felfedezni a szunnyadó tehetségeket, munkára ösztönözni a kényelmeseket.”

Mailáth püspök kiemelkedőnek tartotta a sajtó szerepét, már korábban is megfogalmazta:

„A katolikus nevelés kiegészítője a katolikus sajtó. Enélkül meg nem élhetünk, prédává lesznek elveink, szabadságunk, függetlenségünk. Katolikus hírlapirodalom nélkül eszméink nem hódítanak, csak tengődnek. Egyenértékű hírlapirodalmat kell teremtenünk, hogy ne érjen az elmaradás vádja.”

A Jóbarát tizedik évfordulójára pedig azt írta:

„immár tíz éve azt a szellemet terjeszti s azt a szeretetet hirdeti, amely egyben az én szívem tanítása is. Azért ezt a lapot úgy tekintem, mint egyik legértékesebb munkatársamat, mint legbizalmasabb helyettesemet, az én hűséges jóbarátomat. Áldást szórok további útjaira!”

Bodó Márta könyvében kiemeli, hogy a Jóbarát központi személyisége kezdettől fogva Rózsa József felelős szerkesztő volt, a kolozsvári főgimnázium

„példás világi tanáregyénisége”,

a latin, a görög, a román és a magyar nyelv oktatója. Egykori diákja, Reisinger László így jellemezte őt:

„Amikor szinte kilátástalannak tűnt a közvetlen jövő, akkor is hittel és bizalommal kellett a felnövekvő ifjúságnak buzdítást, kitartást, reménységet adó szavakat mondani. Ennek a tüzes hitnek, soha nem tántorodó bizakodásnak volt a prófétája dr. Rózsa József.” 

A kötetből kiderül, hogy a Jóbarát híreket közölt az erdélyi katolikus iskolák életéről, a cserkészmozgalomról, a Mária-kongreganisták tevékenységéről. A vezércikk általában az aktuális egyházi vagy fontos közéleti, történelmi eseményekre reagált. Minden lapszámban volt valami érdekesség a nagyvilágból, beszámoló egyházi ünnepekről, irányadó írás a magyar és erdélyi történelem, irodalom vagy kultúra kiemelkedő személyiségeiről. A lap szerkesztőinek szívügye volt a piarista nevelés célkitűzéseivel összhangban a tudomány és technika újdonságait bemutatni.

Hangsúlyos téma volt a cserkészet, sűrűn adott hírt az orgánum táborozásokról, hazai és nemzetközi cserkésztalálkozókról. Kis hírek szóltak a világ és világegyház eseményeiről, volt könyvajánlás. Szinte minden alkalommal jelen volt a lapban valamilyen irodalmi alkotás: vers, elbeszélés, folytatásos regény, színdarab. Ezek jelentős része a folyóirat számára készült alkotás volt, ezért nem mindig íródott a legmagasabb esztétikai szinten, az épületes történet és a nevelő, erkölcsnemesítő szándék olykor hangsúlyosabb volt. Ugyanakkor a magyar irodalom olyan kimagasló képviselői jelentek meg a Jóbarátban, mint Áprily Lajos, Dsida Jenő, Mécs László, Reményik Sándor, Rónay György, Sík Sándor. Verseik olvashatók a kötetben.

Nem volt érzéketlen a Jóbarát a súlyos gazdasági-társadalmi problémák iránt sem. Ennek bizonyítéka az erdélyi szociológia meghatározó személyiségének, Venczel Józsefnek (1913-1972) a lapban 1934-ben megjelent több tanulmánya. Ezekben többek között XI. Pius pápa 1931-ben kiadott, Quadragesimo Anno kezdetű szociális enciklikáját elemzi, amely XIII. Leo Rerum novarumának negyvenedik évfordulójára jelent meg. Venczel rámutat, hogy XI. Piusz egyértelműen elveti a túlzott individualizmus és kollektivizmus, vagyis

„a liberalizmus és a bolsevizmus megtévesztő ideáját, s egyszerűen, jelszavak nélkül a proletárok megváltását, a társadalom megújítását és az új, Istenben hívő, bensőséges lelkiséget követeli…”

Venczel József a pápai enciklikát elemezve figyelmeztet a világban meglévő súlyos gazdasági-társadalmi különbségekre, példaként említve, hogy Németországban 600 ezer nagytőkésnek kétszer akkora vagyona van, mint a többi 62 millió 500 ezer embernek.

„Az emberiség nagyobb hányada tehát éhezik, nyomorog, kultúra nélkül marad, s kevesek pedig pazar jólétben, dúskáló semmittevésben s minden társadalmi kötelezettségtől mentesen terpeszkednek. A magántulajdon elvesztette társadalmi jellegét, nem a közösségnek, hanem kizárólagosan csak az egyéneknek az érdekeit, az egyéni haszonvágyat, profitéhséget szolgálja.”

A pápai körlevél ezért mindenekelőtt a magántulajdon reformját hirdeti, kiemeli a magántulajdon társadalmi kötelezettségeit s előírja korlátait. Ezzel a nézetével

„természetesen szembekerül”

a világszerte uralkodó liberális-kapitalista társadalmi szemlélettel és gyakorlattal. A körlevél a vagyon egészségtelen elosztódása ellen harcol.

„A tőke nem lehet rabszolgatartó s a munkaerő kizsákmányolója… a gyárosnak nem lehet milliós betétkönyve, amikor a munkásnak még betevő falatja sincs”

– írja a pápai enciklikát elemezve Venczel. József. Amihez hozzátehetjük, hogy ma a világ népességének 15 százaléka birtokolja a javak 85 százalékát, míg a 85 százaléknak 15 százalék jut. A 2008-as gazdasági válság következtében 700-ról 1200-ra emelkedett a dollármilliárdosok száma a világban, miközben több százmillió ember elszegényedett. S ahogy 1931-ben XI. Piusz, ma Ferenc pápa figyelmeztet a szegényekkel, a társadalom elesettjeivel való kiemelt törődésre, s arra is, hogy a gazdasági világválság mögött

„embertelen ideológia áll, amely a pénzügyi spekuláció abszolút függetlenségét szorgalmazza, megtagadva ezzel az államok ellenőrzési jogát a közös jó érdekében.” 

A többek között Venczel József tanulmányaihoz hasonló színvonalú írások alapján teljesen egyetérthetünk Bodó Mártával:

„A Jóbarát élni segített, reményt adott, oktatott, művelt. Akik ezen nevelkedtek, bizonyítják mindezt. Akik pedig most ismerkednek vele, segítséget és példát kapnak arra, hogy szelleméhez és színvonalához méltóan tudják éltetni a most felnövekvő nemzedéket.”

(Verbum  Keresztény Kulturális Egyesület, 2013.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír