A Katolikus Egyházban szeptember utolsó vasárnapja sajátos ünnep, a Szentírás vasárnapja. Ezen a napon a hívek közössége fokozott figyelemmel és tisztelettel fordul a Biblia felé, ünnepli azt a tényt, hogy a zsidóság nagyjai írásba foglalták történelmüket és prófétáik jövendöléseit, az apostolok és evangélisták pedig Jézus történetét, tanítását, az ősegyház igehirdetését.

Ez az ünnep újkeletű a Katolikus Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat alkalmával történt először, hogy a világ püspökei a Szent Péter-bazilikában a főhelyre tették, és a tanácskozások középpontjába állították a Bibliát. Ezen a zsinaton a főpapok testülete messzemenően új szellemű határozatot fogadott el a Bibliáról (Dei Verbum), amely többek között arra szólítja fel a katolikusokat, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást.

A Vatikáni Zsinat rendelkezései nyomán született meg az új ünnep, a szentírásvasárnap, amelynek megtartását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az elsők között rendelte el. Kezdetben nagyböjt egyik vasárnapján ünnepelték, később azonban áthelyezték szeptember utolsó vasárnapjára, tekintettel arra, hogy szeptember 30-án ünnepli az Egyház a nagy bibliafordító, Szent Jeromos ünnepét.

Ezen a napon a katolikus közösségek a templomokban kiemelt helyre teszik a Szentírást, és hálát adnak Istennek azért, hogy a Bibliát a kezükbe kapták, mert ebből megismerhetik a Teremtő elképzeléseit és akaratát, a helyes erkölcsi értékeket és alapelveket, eligazítást és erőt meríthetnek belőle életük egész folyamán, és bizonyosságot arról, hogy az ember boldog öröklétre kapott meghívást.

Könyevek könyvéről szóló elmélkedést.

Éltető igazság 
Belon Gellért püspököt, a szentírás kiváló ismerőjét és magyarázóját egy lelkigyakorlat alkalmával valaki megkérdezte: „Hol lehet kapni olyan bibliát, amely mindig ott nyílik ki, ahol szükséges?” A püspök mosolyogva azt válaszolta, hogy ilyen bibliát még nem nyomtattak, de mindjárt hozzátette, hogy ha valaki rendszeresen, gyakran olvassa a szentírást, bizonyos jártasságra tesz szert benne, és mindig megtalálja azt az idézetet, amelyen keresztül Isten válaszol a kérdéseire.

Bizonyára sokan vágyakoznak egy olyan bibliára, amelyet az élet egy-egy nehéz, megoldandó helyzetében szeretnének felütni, s éppen ott nyílna ki, ahol megtalálják a választ. Ne gondoljuk, hogy nincs ilyen biblia! Igenis létezik! Ott van a könyvespolcon. Talán egy kicsit beporosodott már. Talán régen nyúltak hozzá. Talán már el is felejtettük, hogy mi mindent tartalmaz. Van ilyen biblia, minden szentírás ilyen! Csak le kellene venni a polcról, kézbe kellene fogni és olvasni kellene belőle.

A katolikus Egyház tanítása szerint „a Szentírás szerzője maga az Isten” (KEK 105.). A szent könyvek lejegyzéséhez Isten embereket választott, akik a Szentlélek sugalmazására írásba foglalták az Ő igazságait. A Szentlélek a sugalmazás mellett ugyanakkor vigyázott arra is, hogy a leírtak biztosan és tévedések nélkül tartalmazzák mindazt, amit Isten a mi üdvösségünk érdekében közölni alkart. Az Egyház pedig, amely hűséges az élő és megtestesült Igéhez, mindenkor ügyel arra, hogy a szent könyveket helyesen értelmezzék és tanítsák. Az isteni szerzőség és a sugalmazás ténye nem jelenti azt, hogy a Szentírás egy tankönyv vagy egy olvasókönyv volna, amely csak Istenről és az Ő tanításáról szól. A szent könyvekből megismerjük Istent, de emellett az emberi történelemnek azt az idejét is, amely alatt a könyvek íródtak. Megismerhetjük belőle azokat a nagy cselekedeteket, amelyeket Isten a történelem folyamán a mi üdvösségünkért véghezvitt, s megtudjuk azt is, hogy Isten mit vár személyesen tőlünk üdvösségünk elnyerése érdekében.

A Szentírás az Istenben hívő, a vallásos ember szemével mutatja be a világot, annak teremtését, az ember bűnbeesését, a sokszoros hűtlenséget, de felemelkedésünket is a megváltás által. A Könyvek könyve megtanít bennünket az Istennel és az embertársainkkal való helyes kapcsolatra, életünk értelmére és hivatásunkra. A bibliát hittel kell olvasni, értelmezni és elfogadni!

Talán már többen hallottak róla, hogy Magyarországon a 2008. esztendő a Biblia éve lesz, amely során bőven lesz majd alkalmunk arra, hogy komolyabban és mélyebben foglalkozzunk a szent könyvekkel és azok tartalmával. Az elmúlt években más országokban is voltak már ilyen jellegű kezdeményezések. Szlovénia például idén, a német katolikus egyház pedig 2003-ban tartotta meg a biblia évét, amely során számos rendezvény és esemény volt mindkét országban. A legérdekesebbnek azt tartottam, hogy egy Paderborn melletti kis faluban, Rietbergben felépítettek egy bibliai falut, amely úgy nézett ki, mint Jézus korában mondjuk Názáret vagy Betlehem városa. A látogatók, akik betértek a bibliai faluba és sétáltak a házak között, úgy érezhették, mintha egy nagy időutazást tettek volna és 2000 évet visszamentek volna az időben. Az emberek Jézus-korabeli ruhákban jártak, megkóstolhatták, hogy milyen lepényt ettek abban az időben és találkozhattak az apostolokkal vagy akár Jézussal. Nagy élmény volt mindenki számára, hogy megelevenedett a bibliai környezet.

Ahhoz, hogy a szentírás megelevenedjen számunkra, nem kell messzi országokba utaznunk. Talán még a Szentföldre sem kell feltétlenül ellátogatnunk. De ha rendszeresen olvassuk a bibliát, egy idő után azt fogjuk érezni, hogy a biblia földjén járunk és közeli ismerősöknek fogjuk érezni a bibliai személyeket.

A szentírás tekintélyét és jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az Egyház mindennapi liturgiájában milyen nagy szerepe van, hiszen minden egyházi szertartás és szentségkiszolgálatatás során felolvasunk a bibliából. De a teológiai tudományos munkában is mindig Isten szava a kiindulópont. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a lelki fejlődésnek a nagyszerű eszköze a szentírás.Éppen ezért mindenkit bátorítok: Olvassuk naponta a szentírást! Válasszunk magunknak minden hétre (vagy akár minden napra) egy jelmondatot a szentírásból, lehetőleg az evangéliumból! Alakítsuk életünket a szentírás tanítása szerint! Valahányszor kezünkbe vesszük Isten üzenetének könyvét, mindig imádkozzunk a zsoltár szavaival az Úrhoz: „Igéddel éltess engem!” (Zsolt 118,25). A szentírás naponkénti olvasása egész keresztény életünk lelke. Mindannyiunknak törekednünk kell a szentírás jobb megismerésére és megértésére, hogy Isten szava átalakítsa életünket! Az emberi szavak sokszor semmitmondóak. Isten szava viszont éltető és üdvösségre vezető igazság!
(Horváth István Sándor)