Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim!

Kedves fiatalok, Mária Légiójának tagjai és Mama Muximának, a szív anyjának tisztelői, örömmel vagyok veletek ezen a máriás imádságon. Együtt imádkoztuk a rózsafüzért, együtt végeztük ezt az ősi és egyszerű ájtatosságot, mely az Egyházban mindenkinek szánt imádságként született. Szent II. János Pál egy olyan kereszténység imádságának nevezte, amely semmit sem veszített „kezdeti frissességéből, s érzi Isten Szentlelkének evezz a mélyre késztetését, hogy újra elmondja, sőt odakiáltsa a világnak, hogy Krisztus, az Úr és Üdvözítő” (Rosarium Virginis Mariae apostoli levél, 1).

Rátok, Angola élő és fiatal egyházára tekintve, és veletek együtt megélve ezt a lelkesedéssel és buzgósággal teli pillanatot, úgy érzem, hogy szent elődömnek ezek a szavai különösen is illenek erre a nagy közösségre, amelyben valóban érezhető a hit frissessége és a Lélek ereje.

Olyan kegyhelyen vagyunk, ahol az évszázadok során sok férfi és nő imádkozott, örömteli időszakokban, de az ország történelmének szomorú és igen fájdalmas időszakaiban is.

Mama Muxima itt hosszú ideje rejtetten azon fáradozik, hogy élőn és lüktetőn tartsa az Egyház szívét, mely szívek alkotta szív.

A tiéteket és sok más emberét, akik szeretnek, imádkoznak, ünnepelnek, sírnak, és néha – mivel fizikailag nem tudnak jelen lenni – levelekben és üzenetekben bízzák rá kéréseiket és fogadalmaikat, amint a püspök úr emlékeztetett rá.

Mama Muxima mindenkit befogad, mindenkit meghallgat és mindenkiért imádkozik. Együtt imádkozva mi is így tettünk, hagytuk, hogy Mária vezessen bennünket a Jézusra való emlékezésben. Vele együtt jártuk végig Fia életének különféle eseményeit, hogy olyan egyetemes szeretetet tápláljon bennünk, mint az övé (vö. Rosarium Virginis Mariae apostoli levél, 11).

A rózsafüzér imádkozása tehát arra kötelez bennünket, hogy minden embert anyai szívvel szeressünk, konkrétan és nagylelkűen, és odaadóan egymás javát szolgáljuk, különösen a legszegényebbek javát.

Egy édesanya szereti gyermekeit, jóllehet azok különböznek egymástól, mindegyiket egyformán és teljes szívéből szereti. Mi is, a szív anyja előtt, meg akarjuk ígérni, hogy ugyanezt tesszük, fáradhatatlanul igyekezve, hogy senkinek se hiányozzon a szeretet, és vele együtt semmi, ami szükséges a méltó és boldog élethez: hogy az éhezőknek legyen mit enniük, hogy minden beteg megkapja a szükséges ellátást, hogy a gyermekek számára biztosítva legyen a megfelelő oktatás, és hogy az idősek békében élhessék meg életük alkonyát. Egy anya mindezekre gondol: mindezekre gondol Mária is, és minket is arra hív, hogy osztozzunk gondoskodásában.

Kedves fiatalok, Mária Légiójának kedves tagjai, kedves testvéreim,

a Szűzanya azt kéri tőlünk: engedjük, hogy szívének érzései átjárjanak bennünket, hogy hozzá hasonlóan az igazságosság munkálói és a béke hordozói legyünk.

Itt egy nagy terv van kibontakozóban: egy új kegyhely építése, mely képes lesz befogadni mindazokat, akik zarándokként érkeznek. Különösen ti, fiatalok, tekintsétek ezt jelnek! Mennyei édesanyánk rátok is nagy tervet bíz: egy jobb, befogadó világ építését, ahol többé nincs háború, igazságtalanság, nyomor vagy becstelenség, és ahol az evangélium elvei egyre inkább áthatják és átalakítják a szíveket, a struktúrákat és a programokat mindenki javára.

A szeretetnek kell győzedelmeskednie, nem a háborúnak! Ezt tanítja nekünk Mária szíve, mindenki édesanyjának szíve.

Az élet „angyalaiként-hírnökeiként” induljunk hát el erről a kegyhelyről, hogy mindenkihez elvigyük Mária simogatását és Isten áldását! Mama Muxima, tueza kokué, Mama Muxima, tutambululé: „Szív anyja, hozzád jövünk, hogy felajánljunk neked mindent.” Így szól a himnusz Mama Muximához, és így folytatódik: „Azért jövünk, hogy áldásodat kérjük.”

Kedves testvéreim, ajánljunk fel mindent Máriának, adjuk önmagunkat testvéreinknek, és örömmel fogadjuk – az ő közbenjárására – az Úr áldását, hogy elvigyük mindazoknak, akikkel találkozunk!

Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír